Már letelt az 1 hét és úgy érzem,hogy vissza kell mennem. 1 hét "szabadnapot" kaptam és ma vissza kell térnem. Istenem már csak ne kéne annyival jobb itt mint ott. Áh bárcsak tehetnék valamit,hogy megvédjem a szeretteimet és ne keljen ott maradnom. Na jó vissza megyek majd kitalálom,hogy mit tegyek.
Elbúcsúztam mindenkitől mert van rá esély,hogy többé nem megyek vissza hozzájuk és ott maradok a r*bancokkal. De mindegy is.
Alex kivarázsolta a hajamból azokat a pink tincseket és áthúztam a r*bancos ruhát.
Amikor odaérek a kastélyba Amara már vár rám.
-Késtél 1 hetet kaptál és nem két nappal többet!-üvölt velem Amara
-Sajnálom,de....de nem tudok itt élni én nem olyan vagyok mint Te és Katherine engem egyedül Tatia ért meg.-mondom könnyes szemmel
-Tudtam,hogy baj lesz ha elengedlek.-morgolódik
-Sajnálom inkább zárj be hadd száradjak ki legalább
akkor nem fogok a szeretteimmel foglalkozni.-mondom
-Nem,de ha kikapcsolod akkor jobban leszel.-mondja
-Nem soha többet nem kapcsolom ki!-ordítok rá
-Te velem ne ordibálj! Ne feledd,hogy ki a főnök!-ordít vissza
-Jó megyek a pincébe majd ott megölöm magam a halál is jobb mint,hogy itt legyek.-mondom
-Állj! Ameddig nem mentél el addig nem voltak ilyen problémák.....akkor tudtad,hogy milyen egy igazi Petrova.-mondja
-Én GILBERT vagyok és nem egy r*banc Petrova.-mondom
-Ó drágám,te is olyan vagy mint mi.-mondja
-Kinézetre igen,de belül én a teljes ellentéted vagyok.-mondom
-Na persze..gyere ide nézz be ebbe a tükörbe legbelül te is tudod,hogy itt jobb életed lenne. -mondja
-De....-elkezdem a mondatot,de inkább besuhanok a szobánkba
Sírtam.....sírtam...sírtam és azon járt az agyam,hogy nem kapcsolhatom ki mert nekem az emberségem az ami megkülönböztet a hasonmásaimtól. De mit tegyek? Hogy maradjak itt anélkül,hogy ki ne kapcsoljam az érzéseim. Hogy fogom ezt kibírni? És ha végül elengednek a barátaim már utálni fognak a családom el is költözhet és Stefan is beleszerethet másba.....és egyedül fogok maradni.
Ki kell kapcsolnom,de nem tehetem már egyre jobban hasonlítok Katherine-re és ha kikapcsolom akkor vége van nem lesz már Elena Gilbert soha többé. Nem lesznek velem a barátaim,hogy segítsenek.
-Elena itt vagy?-lép be az ajtón Katherine
-Mi van?-kérdezem
-De szánalmas vagy nézz már magadra itt megvan mindened és még sírsz. Valóban Perova vagy?-mondja
-Nem tudom olyan lenni mint ti...nekem ahoz ki kell kapcsolnom,de azt nem teszem meg.-mondom
-1 hete olyan voltál mint mi ezt ne feledd a barátaid miatt nem tudod,hogy ki vagy valójában. Felejtsd el őket és sikerülni fog.-mondja és magamra hagy
Igaza van a hamis barátaim azok akik miatt nem tudok az lenni aki vagyok. Mielőtt ők beléptek az életembe olyan voltam mint Katherine Amara és Tatia. És ahogy erre gondoltam egyszerűen elfelejtettem,hogy mit jelent a barátság és a család.
Olyan lettem mint ők.
Meglett ugyan az a rideg tekintetem és a Petrovaságom.
Lementem az étkezőbe ahol már várt rám Amara és Katherine. Csak ők ketten mivel Tatia elutazott.
-Elena kikapcsoltad? Nagyszerü.-mondja Amara
-Nem kapcsoltam ki csak Katherine rá ébresztet,hogy ki is vagyok.-mondom
-Ügyes vagy Katherine.-mondja Amara
-Éhes vagyok és dél van.-mondom
-Szolgáld ki magad.-mondja Kath
Oda mentem az egyik emberhez és megigéztem.
-Fuss mert vámpír vagyok.-igézem
Elkezdett futni Katherin mellett majd Amara mellett. De meguntam és elé álltam és megcsapoltam.
-Elena meg ne öld.-mondja Kath
De én megöltem.
-Miért? Vámpír vagyok ez a dolgom.-mondom és leültem az asztalhoz
Sziasztok.
Mit szóltok az új Elenához?
Szerintetek ilyen marad örökre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése